Babzsak fotel - bean arm chair

T imádja a babzsák puffunkat icipici kora óta. Amióta nagy nappalink van, az is nyilvánvaló volt, hogy készül majd neki egy gyerekméretű babzsák fotel. Ami tényleg fotel. (Sőt A is kap egyet, ugyanilyet, csak zöldben, az anyag már megvan, hamarosan meg is varrom, csak még nem tömjük ki.)

Szóval terveztem neki egy fotelt, aminek nagyon örült. Belül van egy alapfotel, amit a karfarésznél körben megerősítettem egy hevederrel, és egy huzat, ami tépőzárral nyitható és az ülőrészhez is rögzül. Tekintettel arra, hogy a szabásmintát is én terveztem a fejemben kialakított vágyott kép mintájára, nagyon örülök, hogy élőben is olyan lett, mint a fejemben volt :) és T annyira örült neki. Hosszan ugrált, majd egész délután ki se szállt belőle.

 

T loves our bean bag since ages.. So I was sure that once she would get one for hefself. It is a really special design for her, made by me. It is like an armchair but in kid size. And A will also get one, a green one, I am sewing it now but we will fill it later when she will be able to use it.

 

So I designed this armchair for her which made her so happy. There is a basic armchair inside. At the arms I sewed on sime soecial fabric just to make it more strong and rigid. The cover can be opened by velcro. There is some velcro on the seat part to, to keep the cover and the basic part together. As it was a full 'by me' design with only the picure in my dreams I am very proud of it :) And she was so happy. She started jumping and then she did nit keave the armchair while afternoon :)

 

Posted with Blogsy

Szekrénysor Saga - 7. rész

Voltak pillanatok, amikor nem gondoltam azt, hogy valaha is le fogom írni: kész! :)

De eljött az én időm! A szerelés elég gázos volt, mert nem várt akadályok merültek fel. Például balra szereltûnk valamit, ami korábban jobb oldalon volt, ezért ezer lyukat kellett átfúrnunk, vagy letört egy darab az egyik polc aljáról a költözéskor, ezért vegül ragasztanunk kellett, vagy a kedvencem: a szekrénysor szétvágása miatt az egyik darab rögzítő részét pont le kellett fűrészelnünk, csavar nem tartott, így jobb híján ezt is ragasztottuk...negyed órán át alltam derékszögben a már jórészt összeszerelt polcok között, hogy tartsam az elemet, amíg a ragasztó megköt. :)

De végre! Kész! A helyén.

És összefoglalásul álljon itt egy lista azokról a dolgokról, amiket a szekrénysornak köszönhetően tanultam meg:

• Fát ívesre fűrészelni
• Krétafestéket használni
• Waxolni
• Mestertapaszt vagy fatapaszt használni (meg az is most derült ki, hogy létezik ilyesmi)
• Ebayen online rendelni
• Megismertem a hátlaprögzítő műanyag bigyót (köszi Ahama! :))
• Fúrni
• Az elektromos csavarbehajtó használatát (és már nekem is van sajátom :))
• A körecsetet is megszerettem
• Hogy a neten mennyi segítőkész festéktestvér tanyázik, köszönöm nekik is! :)
• És a lényeg: bármit meg tudok csinálni, ha nagyon akarom, és mindegy, mennyire tűnik hülyeségnek, követnem kell a saját makacs fejemet!

Azt csak felelevenítettem, mennyire szeretek Bvel szerelni... A teljes tanácstalanság állapotában mindig elsütött egy poént, röhögtünk egy nagyot, és közben persze meglett a megoldás is.

Mindenkinek köszi a szurkolást, a látványterveket, a cipekedést, a fűrészelést a 40 fokban, a T szórakoztatást a szerelés alatt stb.

És végül jöjjenek a képek!

 

 

 

 

 

 

 

Posted with Blogsy

Szekrénysor Saga - 6.rész

Azért a szekrénysor projekt nem állt ám le, csak igen belassukt. Merthogy a kisasszonyok újabban véletlenül sem egy időben alszanak, valamint éjszaka is csak mérsékelten űzik ezt a tevékenységet, szóval az "alvásidő" mint olyan, megszűnt létezni :((

 

De azért a waxolás haladgat-haladgat. Most lesz egy kis szünet, és aztán remélem, már a finishbe érkezünk... :)

A lakás minden pontján száradó szekrénydarabok- erről hoztam bizonyító erejű képeket... :)

 

És a jó hír: az egyik dobozból előkerültek a szerelvények!! Mivel gőzöm se volt, ezek hova lettek, a tény, miszerint megvannak, hatalmas örömmel töltött el mindannyiunkat :)

És a képek:

 

 

 

 

 

Posted with Blogsy

Szekrénysor Saga - 5. rész

Van, amikor azért haladgat a festés (ma ugyan pont nem), és akkor éppen nyeregben érzem magamat addig a pontig, amíg eszembe nem jut az összeszerelés.

 

Az a pompás ebben a szekrénysorban, hogy millió darabból áll(t), és most ugye lapraszerelve tengődik, ami festés szempontjából praktikus, a továbbiak miatt viszont rémisztő. Amikor megvettük, a cég embere szerelte össze (több, mint fél nap alatt), a költözésnél pedig a barátságos fiatalemberek szedtek (szana)széjjel. Akkor kellett volna figyelnünk, de épp (ezer) más dolgunk volt...

 

Szóval most szembesültem vele, hogy gőzöm sincs, mit hova. És vannak hasonló, csak kicsit különböző darabok. Na, azok a halálom!

 

Persze baromi rutinosan beszámoztam minden darabot a költözés előtt (valamilyen logika szerint, amiben nem vagyok biztos..tuti, hogy a szülésnél véletlenül az agyam egyik darabja is kiesett és kidobták a placentával együtt...), de legalább a darabok feléről leesett a cetli. Ha a zárójeles indok nem lenne elég...

 

Néhány ajtón ugyan maradt, így, hogy legalább azokat párosan tudjam majd visszaszerelni, kitaláltam ezt a festékálló megoldást. Madzagot kötöttem rájuk, annyi csomóval, ami a rájuk ragasztott kódszám volt..hát, legalább ennyi... :)

 

És festek vadul...

És az új barátaim is itt vannak már a munkájukra várva: a lyukfúrókészlet és az elektromos csavarhúzó (utóbbiról azt hittem, csak nagyzolásnak jó, de az IKEA hack elkövetésekor néhány hete rájöttem, hogy vagy egy évig kell ész nélkül éjjel-nappal gyúrnom, vagy ínhüvelygyulladás, vagy veszek egyet. Utóbbi lett :)

 

 

Picit lassítja a folyamatot a két bébi beosztásán kívül, hogy mindent mindig el kell rejteni a kíváncsi tekintetek és kezek elöl...de legalább pont van itthon egy szárítóállvány (na jó, valójában A kádállványa, de szemérmetlenül kölcsönvettem, mivel még nem tud tiltakozni:))

 

Még pár polc, pár lyuk, waxolás és szerelhetünk is! Alig várom :)

 

Posted with Blogsy

Szekrénysor Saga - 4. rész

Azt hittem, ebben a részben már komoly előrehaladásról fogok tudni írni. Hát nem. .. Alapvetően nem vagyok egy feladós fajta, de ma igen közel álltam a végső elkeseredéshez... Tudjátok, az a bizonyos utolsó csepp...

 

Szóval négy hónapja van egy olyan érzésem -és ez időről időre visszatér - hogy a babáknak van egy beosztásuk, mikor ki szivat engem (minket), míg a másik nyugodtan tud pihenni.... Napok óta működik tökéletesen a beosztásuk... Hát ma abszolút kitettek magukért...

Festeni ugye alvásidőben, délben. Mert akkor nincs sötét (meleg van, és a bazi nagy bútordarabokat mozgatni délidőben elég izzasztó, de hát a babák úgyis szagról ismerik meg az anyukájukat..az enyémnek nem kell nagyon erőlködnie, hogy kiszagoljon....még a festés ellenére sem...), meg nyugi van (jah, persze!).

Tehát első számú gyerek megetet, átpelusoz, elaltat, második számú megetet, átpelusoz, elaltat, festék a rejtekhelyről kivesz, kinyit (felfeszeget), felkever, ecset a felső polcról levesz, odaszállít (lecsöpögés feltöröl, ha béna vagyok, többször is...), óriáskarton leterít, * festendő bazi nagy bútordarab odacipel, homlokcsapkodás közben a fürdőszobában (ahol száradnak) papír leterít (ha nem sikerül, akkor pár ponttal később fogam között mindenféle szitokszavak elsziszegése), visszarobog, turbógyorsan fest (vagy hígít, keverget, aztán fest), hulló ecsetszőrt (hogy utálom, hogy nem kaptam rendeset!) kiszedeget, festést elsimít, cuccot elcipel a fürdőszobába száradni, lehetőleg nem rálépve a szerteszét heverő duplókra (állatira fááááj!). Majd a *-tól ismétel... És a végén: keverőbot szárítása és elrejtése, festékesdoboz lezárása és titkos helyre tétele, ecsetek kimosása es visszahelyezése a magas polcra, fürdőszoba ajtó bereteszelése, óriáskarton felszedése.

Na, erre ma hagytak nekem összesen 50 percet (a tegnapi 20 után), amiben még benne volt T többszöri meggyőzése, hogy aludni kell, lehetőleg anélkül, hogy észrevenné a festékfoltokat a kezemen, mert akkor végleg vesztettem... És betakargatása, valamint A többszöri zokogása, bélgázkirázogatása, nyaknyújtogatása. Közben a stressz, mert ordít, felveri Tt, aki amúgy is rossz alvó (akkor arról még gőzöm se volt, hogy épp egyáltalán nem alszik), meg hogy hogyan simizzem a buksiját festékes kézzel... (Kicsit kék lett, de szerencsere azonnal sikerült törölni, és áldom az eszem, hogy biofestéket vettem, szóval nem rögtön sz@ranya, csak közvetve...)

Úgyhogy a mai nagyszabású terveim ellenére hiába rohantam, siettem, száguldottam, csak némi utólagos javítás és az öt hátlap lefestése sikeredett...

Nincsenek nagy hírek, a történet még mindig "csak" folytatódik...

 

Posted with Blogsy

Szekrénysor Saga - 3. rész

A kalandok folytatódtak, mikor másnap reggel megnéztem a ragasztmányaimat. G barátomnak igaza volt, tényleg nem lehet panaszom a ragasztóra. Megkötött... Csak sajnos zseniális ötletem - hogy az elemek a ragasztásnál saját maguk nehezékei lesznek, vagyis egyszerűen fejreállítom őket és úgy hagyom száradni - kicsit tökéletlennek bizonyult. Az egyik lap például bitangul elcsúszott, viszont jó csálén odakötött...mint a fene... Leszedhetetlenül. Az egyik szemem nevet csak.

Itt van a barátom, aki egyszerűen kezelhető, atombiztosan ragaszt. Ezért négy esetben hálás voltam, egyben pedig sajnáltam:

 

És igen, a dolgozószobában festek (ez is munka ugyebár:)) meg ide nem fér hozzá T, aki amúgy is ki van tiltva (az a mi nagy szerencsénk, hogy még nem éri fel a kilincset). És igen, illusztris könyvek társaságában dolgozom (és porolok, ami "állati praktikus"). És igen, a ragasztós incidens első éjszakája óta arra is rájöttem, hogy a KÖNYV MINDIG BARÁT. Most is. A ma száradón könyvnehezék csücsül.

 

Tehát kiderült, hogy újabb barátokkal fogok megismerkedni ezen az úton. (Az pedig, aki kitalálta ezt a kartonpapíros betétet, szerintem folyamatosan csuklik egy ideje....miattam mindenképp... Az anyukájára nem gondolok. Ő nem tehet semmiről. :))

 

Az első új barátom a fatapasz, merthogy nem mindegyik vágás lett teljesen egyenes, így aztán rés volt az oldalfal meg a teteje közt. Már nincs :)

 

Ezzel azért el lehet vacakolni... Mármint a fatapaszozással. Meg másnap a csiszolással (itt hálával gondoltam Apukámra, aki egy felhőn ülve remélem, nagyon büszke volt rám, milyen klasszul használtam a régi szerszámait. És még csak el se reszeltem az ujjam a ráspollyal) és az egyengetéssel. Ezen a ponton jöttem rá, hogy tök fölösleges volt lemosni a darabokat, mert a finom szálló por tökéletesen borította be mindet. (Balek!)

Ezek a rések tűntek el tapasz-barátomnak hála. Ezzel persze megint "veszítettem" egy napot, egyre hosszabbra nyújtva a történetet. (csak győzzétek vegig olvasni!)

 

Remélhetőleg sikerül összecsiszolni végül a darabokat, ez a következő rész eleje lesz :)

És akkor már talán festhetek is végre valahára. (Remélem, sikerült a három padlástúra alkalmával végre minden alkatrészt lecipelni, mert elég macerás.. És kb 70 fok van fenn... És sötét, de csak azon a felén, amin a szekrényosr darabkái pihennek. És már nincs olyan barátunk, aki nem vett részt a cipekedésben és a közeljövőben idemerészkedik:))

 

 

 

 

Posted with Blogsy

Szekrénysor Saga 2. rész

Nos hát a sokkoló kartonpapír élmény után nem estem kétségbe, jól elmentem egy barkácsáruházba... Nem találtam annyira vékony lécet, mint szerettem volna, és a standard is 450 mm, nyilván, mivel nekem 5 centi szélesek a nyesedékeim...

De találtam valami hasonlót, fenyőből...mondjuk tök mindegy, mert több mint 10 évnyi lemaradása van sötétedésben az eredeti bútorhoz képest, plusz a pác... Reméljük a festék tényleg annyira király, mint amennyire drágaícsérik, és fedni fog mindent pöpecül....

Szóval a fenyőlécekhez visszatérve: szerencsére még időben (ott) eszembe jutott, hogy ezt majd jól el kell vágnom, ráadásul ívesre, úgyhogy vettem is lombfűrészt (nagy nehezen eszembe jutott a neve a horrorisztikus kis szerszámnak, amivel annak idején az áltisiben azt a nyomorult kis kocsit fűrészeltük,aminek a kereke sehogyan sem akart kerekké lenni.)

Az elsőről beszélek, nálunk az volt a tananyag:

 

Az is eszembe jutott, hogy baromi gyorsan, könnyen és gyakran szakadtak a szálak így a legnagyobb kiszerelést vettem meg :) Itthon aztán jól megpróbáltam összerakni (ami elég durva volt, több, mint 20 éve nem fogtam ilyet a kezemben) és hálás szívvel gondoltam Andrea nénire, aki annak idején jól elmagyarázta hogyan kell összenyomni és meghúzni és kifeszíteni. Mert sikerült. És döbbenetes módon ezúttal nem szakadtak a szálak. Egyáltalán.

 

Fel is szabdaltam méretre és ívre mindent, és nyilván a léc ennyivel volt rövidebb, mint az utolsó darab, így persze szabdalhatok szét (és vehettem meg) még egy 2100mm-es lécet... Pont másfél centi miatt....

 

 

 

A darabkák átestek egy kis fürdésen, portalanításon:

 

Leszedtem róla a szerelvényeket...és ez csak az első adag..csudaizgi lesz kipróbálni, hogy össze tudom-e majd rakni...nyilván szekrénysorral kell kezdeni, ugye?

 

 

Majd a hiperragasztóval rögzítettem a darabokat, most száradnak, de felkészült vagyok, szögeket is vettem :)

 

Posted with Blogsy

Szekrénysor Saga 1.rész

It is the first episode of my wardrobe remake which seems an extremely ling story at the moment and I have decided to write about it only in Hungarian, but if any of you English speakers are interested in it, let me a comment and I happily translate :) thanks!

 

Szóval az úgy volt, hogy ugye elköltöztünk ide, a sokkal nagyobb, tágasabb stb lakásba, ahol a nappali bár óriási, mégsem képes befogadni a mi hőn szeretett szekrénysorunkat, mert vagy ablak van mindenhol vagy ajtó (a fűtőtest már nem is izgat, de még így se tudtam bepréselni) vagy pedig lecsapott plafon. Amolyan tetőtéri.

Logikusan megpróbáltam eladni tehát az eredeti árhoz képest jelképes összegért, de még így se kellett senkinek. Mondjuk bár gyönyörű, de mégiscsak L alakú és óriási. Mondjuk tény, hogy elképesztő mennyiségű cuccot bír elnyelni. Erre a költözéskor döbbentünk rá... Íme, ő (akkora volt, hogy csak két kepre bírtuk rápréselni):

 

 

Mivel az eladás nem sikerült, megkértük a költöztetőket, hogy ugyanmár cipeljék fel a padlásra a lapraszerelt és állati nehéz tömör fenyő szekrényeinket (na jó, ez itt egy kis csúsztatás...megörvendztettük őket azzal is, hogy ők szerelték lapra...)

De engem eléggé bántott, hogy ott szomorkodik szegény a padláson, és esélye sincs, hogy beférjen... Viszont a dobozok kipakolását meg fel kellett függesztenünk, mert megteltek a szekrényeink...Így aztán adta magát a megoldás, keresztben kettévágatom a szekrénysort, vagyis rakhatom az ablak alá, és át is festem, mert jelenlegi állapotában nem megy a többi bútorhoz. (Azóta kiderült, hogy amúgy is át kellett volna festeni, lásd lejjebb!)

Így aztán B kollégáinak hathatós közreműködésével lehoztuk az elválasztókat (mondtam már, hogy marha nehezek?!) és az én barkács beállítottságú kolléganőm meg jól szétfűrészelte...

 

Akarjátok látni, hogy néz ki egy "keresztben elvágott tömör fa szekrénysor"? Mutatom:

 

Igen, az ott karton....

 

Posted with Blogsy