Something in Bulgaria - Apróság Bulgáriába(n)

As I returned to Bulgaria to a dear friend, I decided to make something for her. Something that goes well with the bag I made in the summer (the orange and green crazy bag). It was obvious to make an orange and green something.

This something became a purse. A tricky one. My friend, Évi has one as her own purse which I hold for some minutes in Határtalanul (it is a big patchwork show in Hungary). I must have had a closer look at it and I tried to memorise the 'how to' part.

As usual I was too late as I started this project in the last evening. I finished the 'machine part' and I put some needles and threads plus the zips and folded edge (is it the name for the piece of fabric that goes to the edges???) into my luggage.

I found some time (instead of sleeping) in Bulgaria in my hotel room to finish this present, so on Sunday afternoon I could give it to Eli on the trip to Rila (which was a beautiful trip anyway).

Here is the purse: Íme a pénztárca:

Pockets on bothe sides (3 pockets altogether) Zsebek mindkét oldalon (3 zseb összesen)

Eli loved it which made me absolutely happy :D

Mivel visszatértem Bulgáriába egy kedves baráthoz, úgy gondoltam, vinnék neki valamit, ami illik a nyáron neki készített narancs-zöld crazy táskához. Egyértelmű volt tehát, hogy valami zöld és narancs készül.

Ez a valami végül egy pénztárca lett. Egy amolyan kis "trükkös darab". Barátom (managerem, pót-mamám, nővérkém, tanárom, példaképem, stb), Évi pénztárcáját a Határtalanulon volt alkalmam pár percre a kezemben tartani, így azonnal a "hogyan készült" problematika feszegetésébe kezdtem, valamint megpróbáltam mindenféle dolgokat (méret, elrendezés stb) memorizálni azzal kapcsolatban.

De természetesen - ahogy az lenni szokott - már megint az utolsó pillanatban kezdtem neki a dolognak, az indulás előtti este megvarrtam a géppel készített részeket, majd fogtam pár tűt, cérnát, zipzárt, és ferdepántot és elcsomagoltam bőröndöm mélyére (utálom, hogy mostanában nem lehet varrótűvel garázdálkodni a repülőgépeken). Szállodai szobám magányában találtam némi időt, hogy befejezzem a munkát (alvás helyett). Így aztán vasárnap délután a rilai utazás közben átadhattam Elinek a pénztárcáját (az út egyébként gyönyörű volt, részletek a másik blogban).

Nagyon örült neki, ami engem abszolút boldoggá tett. :D