Szekrénysor Saga - 5. rész

Thursday, August 14, 2014

Van, amikor azért haladgat a festés (ma ugyan pont nem), és akkor éppen nyeregben érzem magamat addig a pontig, amíg eszembe nem jut az összeszerelés.

 

Az a pompás ebben a szekrénysorban, hogy millió darabból áll(t), és most ugye lapraszerelve tengődik, ami festés szempontjából praktikus, a továbbiak miatt viszont rémisztő. Amikor megvettük, a cég embere szerelte össze (több, mint fél nap alatt), a költözésnél pedig a barátságos fiatalemberek szedtek (szana)széjjel. Akkor kellett volna figyelnünk, de épp (ezer) más dolgunk volt...

 

Szóval most szembesültem vele, hogy gőzöm sincs, mit hova. És vannak hasonló, csak kicsit különböző darabok. Na, azok a halálom!

 

Persze baromi rutinosan beszámoztam minden darabot a költözés előtt (valamilyen logika szerint, amiben nem vagyok biztos..tuti, hogy a szülésnél véletlenül az agyam egyik darabja is kiesett és kidobták a placentával együtt...), de legalább a darabok feléről leesett a cetli. Ha a zárójeles indok nem lenne elég...

 

Néhány ajtón ugyan maradt, így, hogy legalább azokat párosan tudjam majd visszaszerelni, kitaláltam ezt a festékálló megoldást. Madzagot kötöttem rájuk, annyi csomóval, ami a rájuk ragasztott kódszám volt..hát, legalább ennyi... :)

 

És festek vadul...

És az új barátaim is itt vannak már a munkájukra várva: a lyukfúrókészlet és az elektromos csavarhúzó (utóbbiról azt hittem, csak nagyzolásnak jó, de az IKEA hack elkövetésekor néhány hete rájöttem, hogy vagy egy évig kell ész nélkül éjjel-nappal gyúrnom, vagy ínhüvelygyulladás, vagy veszek egyet. Utóbbi lett :)

 

 
Picit lassítja a folyamatot a két bébi beosztásán kívül, hogy mindent mindig el kell rejteni a kíváncsi tekintetek és kezek elöl...de legalább pont van itthon egy szárítóállvány (na jó, valójában A kádállványa, de szemérmetlenül kölcsönvettem, mivel még nem tud tiltakozni:))

 

Még pár polc, pár lyuk, waxolás és szerelhetünk is! Alig várom :)

 

Szekrénysor Saga - 4. rész

Monday, August 11, 2014

Azt hittem, ebben a részben már komoly előrehaladásról fogok tudni írni. Hát nem. .. Alapvetően nem vagyok egy feladós fajta, de ma igen közel álltam a végső elkeseredéshez... Tudjátok, az a bizonyos utolsó csepp...

 

Szóval négy hónapja van egy olyan érzésem -és ez időről időre visszatér - hogy a babáknak van egy beosztásuk, mikor ki szivat engem (minket), míg a másik nyugodtan tud pihenni.... Napok óta működik tökéletesen a beosztásuk... Hát ma abszolút kitettek magukért...

Festeni ugye alvásidőben, délben. Mert akkor nincs sötét (meleg van, és a bazi nagy bútordarabokat mozgatni délidőben elég izzasztó, de hát a babák úgyis szagról ismerik meg az anyukájukat..az enyémnek nem kell nagyon erőlködnie, hogy kiszagoljon....még a festés ellenére sem...), meg nyugi van (jah, persze!).

Tehát első számú gyerek megetet, átpelusoz, elaltat, második számú megetet, átpelusoz, elaltat, festék a rejtekhelyről kivesz, kinyit (felfeszeget), felkever, ecset a felső polcról levesz, odaszállít (lecsöpögés feltöröl, ha béna vagyok, többször is...), óriáskarton leterít, * festendő bazi nagy bútordarab odacipel, homlokcsapkodás közben a fürdőszobában (ahol száradnak) papír leterít (ha nem sikerül, akkor pár ponttal később fogam között mindenféle szitokszavak elsziszegése), visszarobog, turbógyorsan fest (vagy hígít, keverget, aztán fest), hulló ecsetszőrt (hogy utálom, hogy nem kaptam rendeset!) kiszedeget, festést elsimít, cuccot elcipel a fürdőszobába száradni, lehetőleg nem rálépve a szerteszét heverő duplókra (állatira fááááj!). Majd a *-tól ismétel... És a végén: keverőbot szárítása és elrejtése, festékesdoboz lezárása és titkos helyre tétele, ecsetek kimosása es visszahelyezése a magas polcra, fürdőszoba ajtó bereteszelése, óriáskarton felszedése.

Na, erre ma hagytak nekem összesen 50 percet (a tegnapi 20 után), amiben még benne volt T többszöri meggyőzése, hogy aludni kell, lehetőleg anélkül, hogy észrevenné a festékfoltokat a kezemen, mert akkor végleg vesztettem... És betakargatása, valamint A többszöri zokogása, bélgázkirázogatása, nyaknyújtogatása. Közben a stressz, mert ordít, felveri Tt, aki amúgy is rossz alvó (akkor arról még gőzöm se volt, hogy épp egyáltalán nem alszik), meg hogy hogyan simizzem a buksiját festékes kézzel... (Kicsit kék lett, de szerencsere azonnal sikerült törölni, és áldom az eszem, hogy biofestéket vettem, szóval nem rögtön sz@ranya, csak közvetve...)

Úgyhogy a mai nagyszabású terveim ellenére hiába rohantam, siettem, száguldottam, csak némi utólagos javítás és az öt hátlap lefestése sikeredett...

Nincsenek nagy hírek, a történet még mindig "csak" folytatódik...

 

Szekrénysor Saga - 3. rész

Thursday, August 7, 2014

A kalandok folytatódtak, mikor másnap reggel megnéztem a ragasztmányaimat. G barátomnak igaza volt, tényleg nem lehet panaszom a ragasztóra. Megkötött... Csak sajnos zseniális ötletem - hogy az elemek a ragasztásnál saját maguk nehezékei lesznek, vagyis egyszerűen fejreállítom őket és úgy hagyom száradni - kicsit tökéletlennek bizonyult. Az egyik lap például bitangul elcsúszott, viszont jó csálén odakötött...mint a fene... Leszedhetetlenül. Az egyik szemem nevet csak.

Itt van a barátom, aki egyszerűen kezelhető, atombiztosan ragaszt. Ezért négy esetben hálás voltam, egyben pedig sajnáltam:

 

És igen, a dolgozószobában festek (ez is munka ugyebár:)) meg ide nem fér hozzá T, aki amúgy is ki van tiltva (az a mi nagy szerencsénk, hogy még nem éri fel a kilincset). És igen, illusztris könyvek társaságában dolgozom (és porolok, ami "állati praktikus"). És igen, a ragasztós incidens első éjszakája óta arra is rájöttem, hogy a KÖNYV MINDIG BARÁT. Most is. A ma száradón könyvnehezék csücsül.

 

Tehát kiderült, hogy újabb barátokkal fogok megismerkedni ezen az úton. (Az pedig, aki kitalálta ezt a kartonpapíros betétet, szerintem folyamatosan csuklik egy ideje....miattam mindenképp... Az anyukájára nem gondolok. Ő nem tehet semmiről. :))

 

Az első új barátom a fatapasz, merthogy nem mindegyik vágás lett teljesen egyenes, így aztán rés volt az oldalfal meg a teteje közt. Már nincs :)

 

Ezzel azért el lehet vacakolni... Mármint a fatapaszozással. Meg másnap a csiszolással (itt hálával gondoltam Apukámra, aki egy felhőn ülve remélem, nagyon büszke volt rám, milyen klasszul használtam a régi szerszámait. És még csak el se reszeltem az ujjam a ráspollyal) és az egyengetéssel. Ezen a ponton jöttem rá, hogy tök fölösleges volt lemosni a darabokat, mert a finom szálló por tökéletesen borította be mindet. (Balek!)

Ezek a rések tűntek el tapasz-barátomnak hála. Ezzel persze megint "veszítettem" egy napot, egyre hosszabbra nyújtva a történetet. (csak győzzétek vegig olvasni!)

 

Remélhetőleg sikerül összecsiszolni végül a darabokat, ez a következő rész eleje lesz :)

És akkor már talán festhetek is végre valahára. (Remélem, sikerült a három padlástúra alkalmával végre minden alkatrészt lecipelni, mert elég macerás.. És kb 70 fok van fenn... És sötét, de csak azon a felén, amin a szekrényosr darabkái pihennek. És már nincs olyan barátunk, aki nem vett részt a cipekedésben és a közeljövőben idemerészkedik:))

 

 

 

 

Szekrénysor Saga 2. rész

Wednesday, July 30, 2014

Nos hát a sokkoló kartonpapír élmény után nem estem kétségbe, jól elmentem egy barkácsáruházba... Nem találtam annyira vékony lécet, mint szerettem volna, és a standard is 450 mm, nyilván, mivel nekem 5 centi szélesek a nyesedékeim...

De találtam valami hasonlót, fenyőből...mondjuk tök mindegy, mert több mint 10 évnyi lemaradása van sötétedésben az eredeti bútorhoz képest, plusz a pác... Reméljük a festék tényleg annyira király, mint amennyire drágaícsérik, és fedni fog mindent pöpecül....

Szóval a fenyőlécekhez visszatérve: szerencsére még időben (ott) eszembe jutott, hogy ezt majd jól el kell vágnom, ráadásul ívesre, úgyhogy vettem is lombfűrészt (nagy nehezen eszembe jutott a neve a horrorisztikus kis szerszámnak, amivel annak idején az áltisiben azt a nyomorult kis kocsit fűrészeltük,aminek a kereke sehogyan sem akart kerekké lenni.)

Az elsőről beszélek, nálunk az volt a tananyag:

 

Az is eszembe jutott, hogy baromi gyorsan, könnyen és gyakran szakadtak a szálak így a legnagyobb kiszerelést vettem meg :) Itthon aztán jól megpróbáltam összerakni (ami elég durva volt, több, mint 20 éve nem fogtam ilyet a kezemben) és hálás szívvel gondoltam Andrea nénire, aki annak idején jól elmagyarázta hogyan kell összenyomni és meghúzni és kifeszíteni. Mert sikerült. És döbbenetes módon ezúttal nem szakadtak a szálak. Egyáltalán.

 

Fel is szabdaltam méretre és ívre mindent, és nyilván a léc ennyivel volt rövidebb, mint az utolsó darab, így persze szabdalhatok szét (és vehettem meg) még egy 2100mm-es lécet... Pont másfél centi miatt....

 

 

 

A darabkák átestek egy kis fürdésen, portalanításon:

 

Leszedtem róla a szerelvényeket...és ez csak az első adag..csudaizgi lesz kipróbálni, hogy össze tudom-e majd rakni...nyilván szekrénysorral kell kezdeni, ugye?

 

 

Majd a hiperragasztóval rögzítettem a darabokat, most száradnak, de felkészült vagyok, szögeket is vettem :)

 

Watermelon skirt-dinnyeszoknya

Saturday, July 26, 2014

Azért (is) szeretek Tnek varrni, mert mindig elképeszt, hogy egy kis darab maradék anyagból egész ruhadarabokat lehet neki csinálni. Így történt ez most is. Volt egy kis maradék lepedővászon, amiből harom varrással és egy kis gumival szoknya lett.

Aztán némi festék (columbus), két fagyis doboz és négy perc a mikróban és kész!

 

Na jó, nem... Száradás után alkoholos filccel (mert a textilfilcem ki tudja, melyik dobozba került a költözésnél) magok készültek...

És reggel jött T: Hűha! Nagyon tetszik! Kőősziiii :)

 

One reason why I love sewing to T ia that small fabric pieces can make whole dresses for her... It happened this time, too. I had some remain (sheet) fabric. With three sewed lines it became a skirt. 4 minutes in a microwave in icecream boxes with two colours of dyes and it was ready!

Ah, no... Black pen for the seeds ( I lost my textile pen whole moving so I used alcohol ones..)

And T looked at it in the morning said:" wow! I love it do much! Thank youuuu!

 

Kakaós baracklekvàr - Apricot jam with cocoa powder

Ez a poszt főként azért íródott, mert képtelen vagyok recepteket megjegyezni, így talán sikerül :)

A múltkor különleges baracklekvár receptet kerestem, így találtam rá Ízbolygóra. Az itteni alapötlet is tőle származik, köszönet érte!


Kakaós-fahéjas baracklekvár

Kb. 1,3 kg barack

2 ek. Kakaópor

1 ek fahéj

3 ek Marsala

9 ek nádcukor

Dzsemfix 3:1

A szokásos módon (mint a múltkori receptnél) készült.

3 kicsi üveg lett belőle.

Aki megcsinálja, számoljon be, hogy ízlett-e neki! :)




This post is mainly about my silly brain...I cannot remember recipes i hope this post will help.

Some days ago I was looking for special apricot recipes. I found Ízbolygó's blog. I found the inspiration of this recipe there.

Apricot jam with cocoa powder and cinnamon

1,3 kg apricot

2 Tsp cocoa powder

1 Tsp cinnamon

3 Tsp Marsala

9 Tsp brown sugar

Pektin or something similar

The process is the same I used last time. I have three small jars.

If you make it, tell me how it turned out :)



 

Szekrénysor Saga 1.rész

Thursday, July 24, 2014

It is the first episode of my wardrobe remake which seems an extremely ling story at the moment and I have decided to write about it only in Hungarian, but if any of you English speakers are interested in it, let me a comment and I happily translate :) thanks!

 

Szóval az úgy volt, hogy ugye elköltöztünk ide, a sokkal nagyobb, tágasabb stb lakásba, ahol a nappali bár óriási, mégsem képes befogadni a mi hőn szeretett szekrénysorunkat, mert vagy ablak van mindenhol vagy ajtó (a fűtőtest már nem is izgat, de még így se tudtam bepréselni) vagy pedig lecsapott plafon. Amolyan tetőtéri.

Logikusan megpróbáltam eladni tehát az eredeti árhoz képest jelképes összegért, de még így se kellett senkinek. Mondjuk bár gyönyörű, de mégiscsak L alakú és óriási. Mondjuk tény, hogy elképesztő mennyiségű cuccot bír elnyelni. Erre a költözéskor döbbentünk rá... Íme, ő (akkora volt, hogy csak két kepre bírtuk rápréselni):

 

 

Mivel az eladás nem sikerült, megkértük a költöztetőket, hogy ugyanmár cipeljék fel a padlásra a lapraszerelt és állati nehéz tömör fenyő szekrényeinket (na jó, ez itt egy kis csúsztatás...megörvendztettük őket azzal is, hogy ők szerelték lapra...)

De engem eléggé bántott, hogy ott szomorkodik szegény a padláson, és esélye sincs, hogy beférjen... Viszont a dobozok kipakolását meg fel kellett függesztenünk, mert megteltek a szekrényeink...Így aztán adta magát a megoldás, keresztben kettévágatom a szekrénysort, vagyis rakhatom az ablak alá, és át is festem, mert jelenlegi állapotában nem megy a többi bútorhoz. (Azóta kiderült, hogy amúgy is át kellett volna festeni, lásd lejjebb!)

Így aztán B kollégáinak hathatós közreműködésével lehoztuk az elválasztókat (mondtam már, hogy marha nehezek?!) és az én barkács beállítottságú kolléganőm meg jól szétfűrészelte...

 

Akarjátok látni, hogy néz ki egy "keresztben elvágott tömör fa szekrénysor"? Mutatom:

 

Igen, az ott karton....