Szekrénysor Saga - 6.rész

Thursday, September 11, 2014

Azért a szekrénysor projekt nem állt ám le, csak igen belassukt. Merthogy a kisasszonyok újabban véletlenül sem egy időben alszanak, valamint éjszaka is csak mérsékelten űzik ezt a tevékenységet, szóval az "alvásidő" mint olyan, megszűnt létezni :((

 

De azért a waxolás haladgat-haladgat. Most lesz egy kis szünet, és aztán remélem, már a finishbe érkezünk... :)

A lakás minden pontján száradó szekrénydarabok- erről hoztam bizonyító erejű képeket... :)

 

És a jó hír: az egyik dobozból előkerültek a szerelvények!! Mivel gőzöm se volt, ezek hova lettek, a tény, miszerint megvannak, hatalmas örömmel töltött el mindannyiunkat :)

És a képek:

 

 

 

 

 

Eiffel tower and piano - az Eiffel torony es a zongora tortenete

Sunday, August 31, 2014

Van nekem egy kedves barátosném, aki kereken ünnepelt tegnap. És mi is vele. Jól betörtünk hozzá :) és mivel franciatanár, és imádja a franciákat meg Párizst, és korábban majdnem orgonaművész lett, elindult a poénkodás. Merthogy én lettem a tortafelelős. Persze viccből közöltem, hogy jó, akkor csinálok egy tortát, ahol ő zongorázik az Eiffel torony tövében..aztán elindult a vezérhangya...és meg nem állt...

Szóval egyik éjjel megcsináltam őt marcipánból. Ez volt az első emberalakom, de jobban sikerült, mint vártam. A sikeren felbuzdulva még akartam valami flikkflakkot. Így készült el ez a 40 kis virág, melyek később kis süti virágládákban a torony lábaihoz kerültek.

 

Aztán másik este gyorsan sütöttem két piskótat fürdésidő alatt. Ezekből szabtam mindent.

 

 

És a szombat volt a torony napja. Reggel faragás és a tejszínes-málnás túrókrém elkészítése. Torony szétcsúszása majd újra építése. Ebédre palacsinta sütés a családnak. Majd alvásidőben csokikrém készítése, virágládák, zongorafaragás, billentyűk ragasztgatása. Mascarponés bevonat készítése és festése. És folyamatos para, mert ilyet én még sose... Aztán rájöttem, hogy nem fogjuk tudni egyben elszállítani, mert túl magas és instabil lesz, és ekkora dobozunk sincs (több mint 50 cm lett)...

Szóval sajnos nem lett annyira szép, mint terveztem, mert az ünnepelt elég gyorsan hazaért (nagyon kellett sietni, úgyhogy szoptatás közben is festettem egy kézzel...), így nem volt időm rendesen csöveket próbálgatni, csak töltés és nyomás....

Aztán megláttam, hogy az asztalán lévő terítőn is az Eiffel torony van. És tudtam, hogy örülni fog. Boldog szülinapot, J! :)

 

A fotó is sietve készült..látszik is :(

 

 

I have a good friend who had a birthday yesterday, so we others 'broke in' her house to make a surprise. As she is a French teacher and nearly became an orgonist we started to talk about an Eiffel tower cake with her (marzipan) playing the piano...and it was a joke at first but became real at the end :)

One night I made her of marzipan. This was my first human and it made me quite satisfied so I decided to make something extra. So I made 40 little flowers which were put in small cookie 'pots' near the tower.

The next night I baked two sponge cakes during bath time. I cut out all pieces from them.

Saturday was Tower day. In the morning I shaped the tower and made the raspberry-cottage cheese -cream filling. Then the tower "broke". Started again. Made lunch for the family (pancakes). In nappy time chocolate filling, finishing flower pots, shaping piano, making keyboard, making and colouring icing. And panic all day because this was the first time to make an icing covered cake...Then I realized I cannot put it together as it is impossible to transport the tower in one piece. It was more than 50 cm, we did not have a box for that...

So unfortunately it did not turn out as nice as I wanted it to be. The birthday girl came home quite soon, so I had no time to try the pipes and piping as i planned. I made it with only one hand while breastfeeding instead.

Then I saw the Eiffel towers on the tablecloth and was sure she would be happy. Happy birthday, J! :)

 

Salsa (recipe) -Salsa szósz recept

Wednesday, August 27, 2014

This post is mostly for myself just to be able to remember my recipes that worked. So last weekend I made some tortillas and salsa ... But if you want to try have fun and enjoy!

Ez a post leginkább magamnak iródott, hogy emlékezzek a működő receptjeimre. De azért használd bátran! :) Jó étvágyat! Múlt hétvégén tortillát sütöttem és salsa szószt gyártottam...

Salsa:

3 paradicsom / tomatoes

1kaliforniai paprika / bell pepper

1fehér hagyma / white onion

1 gerezd fokhagyma / piece of garlic

1kis csokor petrezselyem / some parsley

Fél citrom leve / juice of 1/2 lemon

Kömény / cumin

3ek cider ecet / 3 Ts cidervinegar

Só / salt

És mindezt botmixerrel apróra..

Turmix them together...

 

Szekrénysor Saga - 5. rész

Thursday, August 14, 2014

Van, amikor azért haladgat a festés (ma ugyan pont nem), és akkor éppen nyeregben érzem magamat addig a pontig, amíg eszembe nem jut az összeszerelés.

 

Az a pompás ebben a szekrénysorban, hogy millió darabból áll(t), és most ugye lapraszerelve tengődik, ami festés szempontjából praktikus, a továbbiak miatt viszont rémisztő. Amikor megvettük, a cég embere szerelte össze (több, mint fél nap alatt), a költözésnél pedig a barátságos fiatalemberek szedtek (szana)széjjel. Akkor kellett volna figyelnünk, de épp (ezer) más dolgunk volt...

 

Szóval most szembesültem vele, hogy gőzöm sincs, mit hova. És vannak hasonló, csak kicsit különböző darabok. Na, azok a halálom!

 

Persze baromi rutinosan beszámoztam minden darabot a költözés előtt (valamilyen logika szerint, amiben nem vagyok biztos..tuti, hogy a szülésnél véletlenül az agyam egyik darabja is kiesett és kidobták a placentával együtt...), de legalább a darabok feléről leesett a cetli. Ha a zárójeles indok nem lenne elég...

 

Néhány ajtón ugyan maradt, így, hogy legalább azokat párosan tudjam majd visszaszerelni, kitaláltam ezt a festékálló megoldást. Madzagot kötöttem rájuk, annyi csomóval, ami a rájuk ragasztott kódszám volt..hát, legalább ennyi... :)

 

És festek vadul...

És az új barátaim is itt vannak már a munkájukra várva: a lyukfúrókészlet és az elektromos csavarhúzó (utóbbiról azt hittem, csak nagyzolásnak jó, de az IKEA hack elkövetésekor néhány hete rájöttem, hogy vagy egy évig kell ész nélkül éjjel-nappal gyúrnom, vagy ínhüvelygyulladás, vagy veszek egyet. Utóbbi lett :)

 

 
Picit lassítja a folyamatot a két bébi beosztásán kívül, hogy mindent mindig el kell rejteni a kíváncsi tekintetek és kezek elöl...de legalább pont van itthon egy szárítóállvány (na jó, valójában A kádállványa, de szemérmetlenül kölcsönvettem, mivel még nem tud tiltakozni:))

 

Még pár polc, pár lyuk, waxolás és szerelhetünk is! Alig várom :)

 

Szekrénysor Saga - 4. rész

Monday, August 11, 2014

Azt hittem, ebben a részben már komoly előrehaladásról fogok tudni írni. Hát nem. .. Alapvetően nem vagyok egy feladós fajta, de ma igen közel álltam a végső elkeseredéshez... Tudjátok, az a bizonyos utolsó csepp...

 

Szóval négy hónapja van egy olyan érzésem -és ez időről időre visszatér - hogy a babáknak van egy beosztásuk, mikor ki szivat engem (minket), míg a másik nyugodtan tud pihenni.... Napok óta működik tökéletesen a beosztásuk... Hát ma abszolút kitettek magukért...

Festeni ugye alvásidőben, délben. Mert akkor nincs sötét (meleg van, és a bazi nagy bútordarabokat mozgatni délidőben elég izzasztó, de hát a babák úgyis szagról ismerik meg az anyukájukat..az enyémnek nem kell nagyon erőlködnie, hogy kiszagoljon....még a festés ellenére sem...), meg nyugi van (jah, persze!).

Tehát első számú gyerek megetet, átpelusoz, elaltat, második számú megetet, átpelusoz, elaltat, festék a rejtekhelyről kivesz, kinyit (felfeszeget), felkever, ecset a felső polcról levesz, odaszállít (lecsöpögés feltöröl, ha béna vagyok, többször is...), óriáskarton leterít, * festendő bazi nagy bútordarab odacipel, homlokcsapkodás közben a fürdőszobában (ahol száradnak) papír leterít (ha nem sikerül, akkor pár ponttal később fogam között mindenféle szitokszavak elsziszegése), visszarobog, turbógyorsan fest (vagy hígít, keverget, aztán fest), hulló ecsetszőrt (hogy utálom, hogy nem kaptam rendeset!) kiszedeget, festést elsimít, cuccot elcipel a fürdőszobába száradni, lehetőleg nem rálépve a szerteszét heverő duplókra (állatira fááááj!). Majd a *-tól ismétel... És a végén: keverőbot szárítása és elrejtése, festékesdoboz lezárása és titkos helyre tétele, ecsetek kimosása es visszahelyezése a magas polcra, fürdőszoba ajtó bereteszelése, óriáskarton felszedése.

Na, erre ma hagytak nekem összesen 50 percet (a tegnapi 20 után), amiben még benne volt T többszöri meggyőzése, hogy aludni kell, lehetőleg anélkül, hogy észrevenné a festékfoltokat a kezemen, mert akkor végleg vesztettem... És betakargatása, valamint A többszöri zokogása, bélgázkirázogatása, nyaknyújtogatása. Közben a stressz, mert ordít, felveri Tt, aki amúgy is rossz alvó (akkor arról még gőzöm se volt, hogy épp egyáltalán nem alszik), meg hogy hogyan simizzem a buksiját festékes kézzel... (Kicsit kék lett, de szerencsere azonnal sikerült törölni, és áldom az eszem, hogy biofestéket vettem, szóval nem rögtön sz@ranya, csak közvetve...)

Úgyhogy a mai nagyszabású terveim ellenére hiába rohantam, siettem, száguldottam, csak némi utólagos javítás és az öt hátlap lefestése sikeredett...

Nincsenek nagy hírek, a történet még mindig "csak" folytatódik...

 

Szekrénysor Saga - 3. rész

Thursday, August 7, 2014

A kalandok folytatódtak, mikor másnap reggel megnéztem a ragasztmányaimat. G barátomnak igaza volt, tényleg nem lehet panaszom a ragasztóra. Megkötött... Csak sajnos zseniális ötletem - hogy az elemek a ragasztásnál saját maguk nehezékei lesznek, vagyis egyszerűen fejreállítom őket és úgy hagyom száradni - kicsit tökéletlennek bizonyult. Az egyik lap például bitangul elcsúszott, viszont jó csálén odakötött...mint a fene... Leszedhetetlenül. Az egyik szemem nevet csak.

Itt van a barátom, aki egyszerűen kezelhető, atombiztosan ragaszt. Ezért négy esetben hálás voltam, egyben pedig sajnáltam:

 

És igen, a dolgozószobában festek (ez is munka ugyebár:)) meg ide nem fér hozzá T, aki amúgy is ki van tiltva (az a mi nagy szerencsénk, hogy még nem éri fel a kilincset). És igen, illusztris könyvek társaságában dolgozom (és porolok, ami "állati praktikus"). És igen, a ragasztós incidens első éjszakája óta arra is rájöttem, hogy a KÖNYV MINDIG BARÁT. Most is. A ma száradón könyvnehezék csücsül.

 

Tehát kiderült, hogy újabb barátokkal fogok megismerkedni ezen az úton. (Az pedig, aki kitalálta ezt a kartonpapíros betétet, szerintem folyamatosan csuklik egy ideje....miattam mindenképp... Az anyukájára nem gondolok. Ő nem tehet semmiről. :))

 

Az első új barátom a fatapasz, merthogy nem mindegyik vágás lett teljesen egyenes, így aztán rés volt az oldalfal meg a teteje közt. Már nincs :)

 

Ezzel azért el lehet vacakolni... Mármint a fatapaszozással. Meg másnap a csiszolással (itt hálával gondoltam Apukámra, aki egy felhőn ülve remélem, nagyon büszke volt rám, milyen klasszul használtam a régi szerszámait. És még csak el se reszeltem az ujjam a ráspollyal) és az egyengetéssel. Ezen a ponton jöttem rá, hogy tök fölösleges volt lemosni a darabokat, mert a finom szálló por tökéletesen borította be mindet. (Balek!)

Ezek a rések tűntek el tapasz-barátomnak hála. Ezzel persze megint "veszítettem" egy napot, egyre hosszabbra nyújtva a történetet. (csak győzzétek vegig olvasni!)

 

Remélhetőleg sikerül összecsiszolni végül a darabokat, ez a következő rész eleje lesz :)

És akkor már talán festhetek is végre valahára. (Remélem, sikerült a három padlástúra alkalmával végre minden alkatrészt lecipelni, mert elég macerás.. És kb 70 fok van fenn... És sötét, de csak azon a felén, amin a szekrényosr darabkái pihennek. És már nincs olyan barátunk, aki nem vett részt a cipekedésben és a közeljövőben idemerészkedik:))

 

 

 

 

Szekrénysor Saga 2. rész

Wednesday, July 30, 2014

Nos hát a sokkoló kartonpapír élmény után nem estem kétségbe, jól elmentem egy barkácsáruházba... Nem találtam annyira vékony lécet, mint szerettem volna, és a standard is 450 mm, nyilván, mivel nekem 5 centi szélesek a nyesedékeim...

De találtam valami hasonlót, fenyőből...mondjuk tök mindegy, mert több mint 10 évnyi lemaradása van sötétedésben az eredeti bútorhoz képest, plusz a pác... Reméljük a festék tényleg annyira király, mint amennyire drágaícsérik, és fedni fog mindent pöpecül....

Szóval a fenyőlécekhez visszatérve: szerencsére még időben (ott) eszembe jutott, hogy ezt majd jól el kell vágnom, ráadásul ívesre, úgyhogy vettem is lombfűrészt (nagy nehezen eszembe jutott a neve a horrorisztikus kis szerszámnak, amivel annak idején az áltisiben azt a nyomorult kis kocsit fűrészeltük,aminek a kereke sehogyan sem akart kerekké lenni.)

Az elsőről beszélek, nálunk az volt a tananyag:

 

Az is eszembe jutott, hogy baromi gyorsan, könnyen és gyakran szakadtak a szálak így a legnagyobb kiszerelést vettem meg :) Itthon aztán jól megpróbáltam összerakni (ami elég durva volt, több, mint 20 éve nem fogtam ilyet a kezemben) és hálás szívvel gondoltam Andrea nénire, aki annak idején jól elmagyarázta hogyan kell összenyomni és meghúzni és kifeszíteni. Mert sikerült. És döbbenetes módon ezúttal nem szakadtak a szálak. Egyáltalán.

 

Fel is szabdaltam méretre és ívre mindent, és nyilván a léc ennyivel volt rövidebb, mint az utolsó darab, így persze szabdalhatok szét (és vehettem meg) még egy 2100mm-es lécet... Pont másfél centi miatt....

 

 

 

A darabkák átestek egy kis fürdésen, portalanításon:

 

Leszedtem róla a szerelvényeket...és ez csak az első adag..csudaizgi lesz kipróbálni, hogy össze tudom-e majd rakni...nyilván szekrénysorral kell kezdeni, ugye?

 

 

Majd a hiperragasztóval rögzítettem a darabokat, most száradnak, de felkészült vagyok, szögeket is vettem :)