....amit az ember tanárként kaphat. Vagyis ez a mese a SZERETETről fog szólni.... Egy olyan elképesztő élményben volt rászem a tanítványaimnak hála, mely minden létező képzeletet felülmúl (az enyémet legalábbis teljesen). Drámatanárjuk voltam, mit is kaphattam hát: egy saját színdarabot!!! Annyira sajátot, hogy 1 személyes meghívót kaptam, saját színházjegyet.
Fogták az összes eddigi közös munkánkat (amiket eddig én rendeztem, ők meg előadták), és csináltak belőle egy darabot.
6 állomáson kellett végigmennem az interaktív előadáson, az iskola különböző helyiségeit használták mindehhez. (A darab valójában egy álom volt, az én álmom az emlékeimmel...)
Azt, hogy hova kell legközelebb elérnem, gitárszó jelezte, a hangokat követtem a folyosókon.... Volt benne minden, március 15-e a 12 ponttal, mint buszállomások, Szentiváéji álom rapesített változatban, a Chioggiai csetepaté mai formájában ülőhelyhajhászok előadásában. Volt egy improvizáció is, ahol én is a játék részévé váltam. Még arra is gondoltak, hogy ez az emlék is megnaradjon, így egy kollégámat bevonták, aki végigvideózta az egész előadást. Jelmezekkel, díszítéssel készültek, az engem alakító diák végig velem sétált az úton, elképesztő volt :D
Egy darabig sírtam, aztán nevettem, majd sírtam a nevetéstől, majd újra sírtam.... Persze végiggondoltam mindent: 1 hónapja nem vagyok ott, ők mégis összegyűltek, próbáltak, nulladik órákban és délután, jelmezt készítettek, szövegeket írtak, társulatként dolgoztak, egyedül, tanár nélkül.... meglepetésként - nekem.
Hát, jól megleptek... 3 nap elteltével sem tudok még magamhoz térni a döbbenettől, meglepetéstől, örömtől...
A darab fináléjaként egy dalt énelkeltek nekem - mindenki narancssárgában, miközben a közös előadások fényképeit vetítették, a dal egy darabunkból volt, a szöveget nekem írták át....
De felvonultak a közös poénok, a kedvenc jeleneteim, és régi diákok vagy olyanok is, akik már nem voltak idén tagjai a csoportnak.
Kívánhat- e ennél bárki is többet? Annál, hogy a világ legjobb fej diákjaival dolgozhat éveken át? És akkor már nem is munka a munka....
1 week ago
6 comments:
Ez fantasztikus. És csak az kap ilyet aki megérdemli :).
Hát ennél jobb ajándékot nem tudok elképzelni! Nagyon jó fejek, ebben persze benne vagy te is.
Meghatódtam még én is.
hát ezen én is jól elbőgtem magam...
Na, az ilyesmi kárpótolja az embert az egyébiránt nem túl vonzó pályaválasztásért!
Azt nem mondom (mert hülyeség), hogy megérdemled (mert nem TUDOM, milyen tanár vagy), hanem azt, hogy TUDOM, ilyesmit (hasonlót) csak olyan tanár kap, akit szeretnek.
Azért az jelent valamit, ha a diákok hajlandók ilyesmire. Sok szeretetet!
ez azert is `jokor` jott, mert olyan, mint a sajat gyerekeddel (lesz). nyomod a mindennapokat, neha azt hiszed minden darabokra hullik es aztan egyszercsak kiderul, hogy mennyire ertik, amit adni akarsz nekik!!
az ajandek minosege nagyon sokat jelent. amikor szemelyes ajandekot kaptam (nem szokas) azert voltam buszke, mert ugy ereztem pont ugy adtak, mint en nekik. en ezt erzem ebben is, azt es ugy adtak, amirol tudtak, hogy neked jo. arrol nekem sincs fogalmam, hogy jol tanitasz-e, de hogy jo tanar vagy arrol igen!
Post a Comment