Bár gyerekként sok-sok órát töltöttem a határokon való ácsorgással, egészen elfelejtettem ezt az élményt az EU-ban való utazgatások közepette, amikor csak meglátod a következő ország nevét jelző táblát, s ennyi. Számíthatsz a Google Maps-re, az időzítése ezen utakon tökéletesen pontos…
És a pénzzel sincs gond, viszel Forintot meg Eurót és kész.
Ebben az évben B kitalálta, hogy menjünk Bulgáriába kocsival. Ez a következőt jelentette: kell Forint (magyar részek), Dínár (Szerbia), Leva (Bulgária) és Euró (a szállásra, meg a „minden eshetőségre fel kell készülni” faktor miatt.
Nem tudom, másokkal hogyan is boldogulnak ilyen esetekben (mert mások biztosan boldogulnak), de ÉN tényleg kínos helyzetekbe keveredem, amikor külföldre utazván az aprók összekeverednek a tárcámban, s amikor fizetni szeretnék, órákat töltök a megfelelő pénzek megtalálásával, miközben mögöttem egyre nő a sor amitől még kínosabban érzem magam, amitől még kevésbé találom az aprót…. és így tovább….
Amikor rájöttem, hány féle pénzt kell magunkkal vinni, már láttam a rémálmomat: fizetni valahogyan, s megtalálni a megfelelő pénzt ennyi közül…. Elhatároztam, hogy kitalálok valamit, csak hogy elkerüljem ezt a helyzetet, s készítek valami hasznosat a nagy utazásra…
Elhatároztam, hogy tervezek egy Útipénztárcát. Fel is keltem korán reggel, megterveztem, megvarrtam, s ebédidőben már B elé állhattam a meglepetéssel. Tetszett neki,l de volt egy jó ötlete, így ebéd után még azt is „belevarrtam”.
Amikor tavasszal az apósom megérkezett Ausztráliából, hozott nekem egy csomag flanellnégyzetet a kedvenc ausztál pw boltomból (ami sajnos éppen bezár. Nagyon sajnálom! Viszlát Ribbons and Rainbows! Köszönöm a szép emlékeket, és viszlát kedves hölgyek a kedd esti varrásról!!!).
A négyzeteket használtam tehát, minthogy én nem nagyon varrok takarókat és faliképeket (önszántamból). B ötlete nyomán néhány színes gumicsíkkal is kiegészítettem a tárcát, íly módon nemcsak az aprókat, de a papírpénzeket is tök praktikusan lehetetett benne tárolni.