Peru, ahogy én látom - Peru through my eyes

Ez egyszer én is! Én is részt vehettem a kulturaquiltek. újabb játékában. Nekem játék. Izgalmas, eredeti. A mostani "feladat" Peru volt. Nem sokat tudtam Peruról, így némi olvasgatás után képnézegetésbe kezdtem és nagyon hamar meg is találtam az ÉN UTAM. Merthogy a Machu Picchus képek mellett sok képet találtam, amin asszonyok és gyerekek voltak. S nyilván, mert jelen helyzetemben ez áll hozzám a legközelebb (8 hónapja gyökeresen megváltoztatta az életem kislányom érkezése), itt le is ragadtam.


A perui asszonyok a hátukon hordozzák babáikat (mint ahogy én is, más okból persze.. Engem a szükség csak annyiból visz rá, hogy hordozott babával jóval mozgékonyabb az ember. Nem kell könyörögni, hogy segítsen valaki feltenni a buszra a babakocsit, biztosan tudom, hogy elég melegen öltöztettem, hisz ruhái mellett a testem is melegíti és kellemesen közel van hozzám, hogy szépen suttogva magyarázhassak neki a világ dolgairól, ami - ha valaki annyit beszél, mint én - elengedhetetlen szükséglet). Szóval a hordozós anyukák láttán tudtam, ez az! Megvan a témám!

Külön öröm, hogy az ő kendőik saját gyönyörű szöveteikből készülnek. Ez utóbbiról azonnal tudtam, hogy mivel szőni nem tudok, hímzéssel fogom megoldani. Ez a kép lett az, amit választottam.

Egy perui asszony, ahogy cipeli a terheket (babát és terményeket), de mégis könnyed és légies. Megy a kietlen úton a "semmiben", de megvan mindene. Ott csücsül a hátán. A babákkal kapcsolatban lenyűgöz, milyen gyönyörűek profilból. És ez a baba éppen úgy néz ki, mint az enyém. Csak a bőre színe más. A kép tehát megvolt. Ekkor szembesültem vele, mennyire esélytelen vagyok a varrógép használatra, hiszen minden kell, ami az én kezemben van, s a tű, olló, varrógép nem babakézbe való. Így aztán a munka nagy részét kézzel varrtam, így alvásidőben és éjszaka is tudtam vele dolgozni. Fogadjátok szeretettel! Peru, ahogy én látom:

It is a game in which this time I could happily participate (kulturaquiltek). The topic this time was Peru, we had to sew an A4 size miniquilt about Peru. As I did not know much about this country I sterted to read and find pictures. After some Machu Picchu photos I found MY WAY. I found lots of pics of women and their children. And maybe because at the moment this is my life (my baby girl who arrived eight minths ago and changed my whole life) I stucked with them.

Peruvian women carry their babies on their back (just like me althoug I have very different reasons for that: I don't want to beg people to help with my stroller, I am always sure she is warm enough as my body gives her some warmth not only her clothes, and she is near me so I can talk to her about all the world - which for me, a very talkative person, is necessary). So yes, I had my picture!

I was happy to see their carriers made of their beautiful fabric which was embroidered on my quilt as I cannot weave. This is the picture I chose: a Peruvian woman carrying load (baby and crops) and she is still light and graceful. She is going in 'nowhere' and she has everything. Sitting on her back. According to babies: I am amazed how beautiful their headshapes are. And my baby looks exactly like this one, the only difference is their colour. So yes, I had the picture to sew. At this moment I had to realise I had no chance to use my sewing machine, as my little one wants everything I touch. So most of the work was made by hand, and in this way I was able to sew while she was sleeping and durinng the night. I hope you will like it! Peru through my eyes.

Posted with Blogsy