Szekrénysor Saga - 4. rész

Azt hittem, ebben a részben már komoly előrehaladásról fogok tudni írni. Hát nem. .. Alapvetően nem vagyok egy feladós fajta, de ma igen közel álltam a végső elkeseredéshez... Tudjátok, az a bizonyos utolsó csepp...

 

Szóval négy hónapja van egy olyan érzésem -és ez időről időre visszatér - hogy a babáknak van egy beosztásuk, mikor ki szivat engem (minket), míg a másik nyugodtan tud pihenni.... Napok óta működik tökéletesen a beosztásuk... Hát ma abszolút kitettek magukért...

Festeni ugye alvásidőben, délben. Mert akkor nincs sötét (meleg van, és a bazi nagy bútordarabokat mozgatni délidőben elég izzasztó, de hát a babák úgyis szagról ismerik meg az anyukájukat..az enyémnek nem kell nagyon erőlködnie, hogy kiszagoljon....még a festés ellenére sem...), meg nyugi van (jah, persze!).

Tehát első számú gyerek megetet, átpelusoz, elaltat, második számú megetet, átpelusoz, elaltat, festék a rejtekhelyről kivesz, kinyit (felfeszeget), felkever, ecset a felső polcról levesz, odaszállít (lecsöpögés feltöröl, ha béna vagyok, többször is...), óriáskarton leterít, * festendő bazi nagy bútordarab odacipel, homlokcsapkodás közben a fürdőszobában (ahol száradnak) papír leterít (ha nem sikerül, akkor pár ponttal később fogam között mindenféle szitokszavak elsziszegése), visszarobog, turbógyorsan fest (vagy hígít, keverget, aztán fest), hulló ecsetszőrt (hogy utálom, hogy nem kaptam rendeset!) kiszedeget, festést elsimít, cuccot elcipel a fürdőszobába száradni, lehetőleg nem rálépve a szerteszét heverő duplókra (állatira fááááj!). Majd a *-tól ismétel... És a végén: keverőbot szárítása és elrejtése, festékesdoboz lezárása és titkos helyre tétele, ecsetek kimosása es visszahelyezése a magas polcra, fürdőszoba ajtó bereteszelése, óriáskarton felszedése.

Na, erre ma hagytak nekem összesen 50 percet (a tegnapi 20 után), amiben még benne volt T többszöri meggyőzése, hogy aludni kell, lehetőleg anélkül, hogy észrevenné a festékfoltokat a kezemen, mert akkor végleg vesztettem... És betakargatása, valamint A többszöri zokogása, bélgázkirázogatása, nyaknyújtogatása. Közben a stressz, mert ordít, felveri Tt, aki amúgy is rossz alvó (akkor arról még gőzöm se volt, hogy épp egyáltalán nem alszik), meg hogy hogyan simizzem a buksiját festékes kézzel... (Kicsit kék lett, de szerencsere azonnal sikerült törölni, és áldom az eszem, hogy biofestéket vettem, szóval nem rögtön sz@ranya, csak közvetve...)

Úgyhogy a mai nagyszabású terveim ellenére hiába rohantam, siettem, száguldottam, csak némi utólagos javítás és az öt hátlap lefestése sikeredett...

Nincsenek nagy hírek, a történet még mindig "csak" folytatódik...

 

Posted with Blogsy