Szekrénysor Saga - 3. rész

A kalandok folytatódtak, mikor másnap reggel megnéztem a ragasztmányaimat. G barátomnak igaza volt, tényleg nem lehet panaszom a ragasztóra. Megkötött... Csak sajnos zseniális ötletem - hogy az elemek a ragasztásnál saját maguk nehezékei lesznek, vagyis egyszerűen fejreállítom őket és úgy hagyom száradni - kicsit tökéletlennek bizonyult. Az egyik lap például bitangul elcsúszott, viszont jó csálén odakötött...mint a fene... Leszedhetetlenül. Az egyik szemem nevet csak.

Itt van a barátom, aki egyszerűen kezelhető, atombiztosan ragaszt. Ezért négy esetben hálás voltam, egyben pedig sajnáltam:

 

És igen, a dolgozószobában festek (ez is munka ugyebár:)) meg ide nem fér hozzá T, aki amúgy is ki van tiltva (az a mi nagy szerencsénk, hogy még nem éri fel a kilincset). És igen, illusztris könyvek társaságában dolgozom (és porolok, ami "állati praktikus"). És igen, a ragasztós incidens első éjszakája óta arra is rájöttem, hogy a KÖNYV MINDIG BARÁT. Most is. A ma száradón könyvnehezék csücsül.

 

Tehát kiderült, hogy újabb barátokkal fogok megismerkedni ezen az úton. (Az pedig, aki kitalálta ezt a kartonpapíros betétet, szerintem folyamatosan csuklik egy ideje....miattam mindenképp... Az anyukájára nem gondolok. Ő nem tehet semmiről. :))

 

Az első új barátom a fatapasz, merthogy nem mindegyik vágás lett teljesen egyenes, így aztán rés volt az oldalfal meg a teteje közt. Már nincs :)

 

Ezzel azért el lehet vacakolni... Mármint a fatapaszozással. Meg másnap a csiszolással (itt hálával gondoltam Apukámra, aki egy felhőn ülve remélem, nagyon büszke volt rám, milyen klasszul használtam a régi szerszámait. És még csak el se reszeltem az ujjam a ráspollyal) és az egyengetéssel. Ezen a ponton jöttem rá, hogy tök fölösleges volt lemosni a darabokat, mert a finom szálló por tökéletesen borította be mindet. (Balek!)

Ezek a rések tűntek el tapasz-barátomnak hála. Ezzel persze megint "veszítettem" egy napot, egyre hosszabbra nyújtva a történetet. (csak győzzétek vegig olvasni!)

 

Remélhetőleg sikerül összecsiszolni végül a darabokat, ez a következő rész eleje lesz :)

És akkor már talán festhetek is végre valahára. (Remélem, sikerült a három padlástúra alkalmával végre minden alkatrészt lecipelni, mert elég macerás.. És kb 70 fok van fenn... És sötét, de csak azon a felén, amin a szekrényosr darabkái pihennek. És már nincs olyan barátunk, aki nem vett részt a cipekedésben és a közeljövőben idemerészkedik:))

 

 

 

 

Posted with Blogsy