Van, amikor azért haladgat a festés (ma ugyan pont nem), és akkor éppen nyeregben érzem magamat addig a pontig, amíg eszembe nem jut az összeszerelés.
Az a pompás ebben a szekrénysorban, hogy millió darabból áll(t), és most ugye lapraszerelve tengődik, ami festés szempontjából praktikus, a továbbiak miatt viszont rémisztő. Amikor megvettük, a cég embere szerelte össze (több, mint fél nap alatt), a költözésnél pedig a barátságos fiatalemberek szedtek (szana)széjjel. Akkor kellett volna figyelnünk, de épp (ezer) más dolgunk volt...
Szóval most szembesültem vele, hogy gőzöm sincs, mit hova. És vannak hasonló, csak kicsit különböző darabok. Na, azok a halálom!
Persze baromi rutinosan beszámoztam minden darabot a költözés előtt (valamilyen logika szerint, amiben nem vagyok biztos..tuti, hogy a szülésnél véletlenül az agyam egyik darabja is kiesett és kidobták a placentával együtt...), de legalább a darabok feléről leesett a cetli. Ha a zárójeles indok nem lenne elég...
Néhány ajtón ugyan maradt, így, hogy legalább azokat párosan tudjam majd visszaszerelni, kitaláltam ezt a festékálló megoldást. Madzagot kötöttem rájuk, annyi csomóval, ami a rájuk ragasztott kódszám volt..hát, legalább ennyi... :)
És festek vadul...
És az új barátaim is itt vannak már a munkájukra várva: a lyukfúrókészlet és az elektromos csavarhúzó (utóbbiról azt hittem, csak nagyzolásnak jó, de az IKEA hack elkövetésekor néhány hete rájöttem, hogy vagy egy évig kell ész nélkül éjjel-nappal gyúrnom, vagy ínhüvelygyulladás, vagy veszek egyet. Utóbbi lett :)
Még pár polc, pár lyuk, waxolás és szerelhetünk is! Alig várom :)
Posted with Blogsy
0 comments:
Post a Comment