Nos hát a sokkoló kartonpapír élmény után nem estem kétségbe, jól elmentem egy barkácsáruházba... Nem találtam annyira vékony lécet, mint szerettem volna, és a standard is 450 mm, nyilván, mivel nekem 5 centi szélesek a nyesedékeim...
De találtam valami hasonlót, fenyőből...mondjuk tök mindegy, mert több mint 10 évnyi lemaradása van sötétedésben az eredeti bútorhoz képest, plusz a pác... Reméljük a festék tényleg annyira király, mint amennyire drágaícsérik, és fedni fog mindent pöpecül....
Szóval a fenyőlécekhez visszatérve: szerencsére még időben (ott) eszembe jutott, hogy ezt majd jól el kell vágnom, ráadásul ívesre, úgyhogy vettem is lombfűrészt (nagy nehezen eszembe jutott a neve a horrorisztikus kis szerszámnak, amivel annak idején az áltisiben azt a nyomorult kis kocsit fűrészeltük,aminek a kereke sehogyan sem akart kerekké lenni.)
Az elsőről beszélek, nálunk az volt a tananyag:
Az is eszembe jutott, hogy baromi gyorsan, könnyen és gyakran szakadtak a szálak így a legnagyobb kiszerelést vettem meg :) Itthon aztán jól megpróbáltam összerakni (ami elég durva volt, több, mint 20 éve nem fogtam ilyet a kezemben) és hálás szívvel gondoltam Andrea nénire, aki annak idején jól elmagyarázta hogyan kell összenyomni és meghúzni és kifeszíteni. Mert sikerült. És döbbenetes módon ezúttal nem szakadtak a szálak. Egyáltalán.
Fel is szabdaltam méretre és ívre mindent, és nyilván a léc ennyivel volt rövidebb, mint az utolsó darab, így persze szabdalhatok szét (és vehettem meg) még egy 2100mm-es lécet... Pont másfél centi miatt....
A darabkák átestek egy kis fürdésen, portalanításon:
Majd a hiperragasztóval rögzítettem a darabokat, most száradnak, de felkészült vagyok, szögeket is vettem :)
Posted with Blogsy
0 comments:
Post a Comment